Alapismeretek – 2.rész



1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 >>

 

Az előző rész szerint, a hajlékonyságfejlesztés során két párhuzamos feladatunk van: maga a közvetlen fejlesztő módszer, és a testi alapállapot helyreállítása. Ez a rész a mindkettőben közös alapismereteket tartalmazza.

Koordinációs alapok

Központi koordináció

Összetett mozgásunk alapja a belső vázunkról, a gerincről kiinduló mozgásrendszer.

Bár hajlékonyságunkban elvileg a közvetlen végtagízület-vezérlésünk minősége a meghatározó elem, a hajlékonyság mégis jelentősen romlik, ha a több ízületet átfogó, illetve törzsről induló izmok pontatlan vezérlése ellene dolgozik. Utóbbit a nekik alapot nyújtó gerinc különféle hibái oly mértékben befolyásolják, hogy gerincünk állapota szinte egymaga dönthet erő és hajlékonyság vagy annak hiánya közt. A mai, civilizáció okozta hatások miatt, mindazok problémai, akiknek módszertől függetlenül hajlékonysági korlátaik vannak, erre a mechanizmusra vezethetők vissza. Végponti koordináció

Testi alapállapotunkat a végpontok, azaz a lábfejek, kézfejek és a fej(nyak) állapota, tartása és ereje rendkívüli mértékben meghatározza. >>>

Itt egy kétirányú mechanizmus működik a végpontok és a gerincünk között, sokszor el sem dönthető, melyik a felelős egy adott hibáért: mindkettőt ki kell hozzá javítani. >>> állapotfelmérés

Négyláb-koordináció

Természetes mozgásformáink a négy végtag összehangolt mozgásán alapulnak. Nincs olyan ember (sérülést kivéve), akinek a felső és alsó végtagpárja közt lényeges hajlékonysági különbség lenne.

Ez a mechanizmus is kétirányú, és a végtagpárok közt a megfelelő mozgások és a hajlékonyság igyekszik követni a másikat. Ezért ha valamit fejleszteni kívánunk, a többi végtag/testtáj hasonló tartását/mozgását is fejlesszük, igyekezzünk őket szinkronba hozni.

Mozgási alapok Izületi - mozgatási modell

Mozgatás egy síkban

Van két rudunk, azaz a csontok. Egyikük végén foglalat, a másikon gömbfej. Alul-felül izmok. Tegyük fel hogy semmi sincs rögzítve, szabadon elmozdulhat. Mi történik ha a felső izom meghúz?

- a felső izom(1) végpontjai egymáshoz közelítenek

- a csontok felső fele emelkedik és egymáshoz közelít

- aljuk, azaz a forgáspont lefelé mozdul

- az alsó(2) izom enged, de tart

- az ízületi felszinek kissé közelítenek, ahogy a nyomás nő

A visszafelé mozgatás ugyanígy történik, ott a (2) húz és az (1) enged.

Egy közvetlen mozgási ciklus egy oda és egy visszamozgásból áll. Mindkettő egyformán fontos. >>> Oda_vissza_és_vissza_oda

Ezt a mozgásmintát nagyon jól jegyezzük és értsük meg, ez a szabad ízületi mozgás alapja. Ezt kell nekünk megtanítanunk minden, a hajlékonysági gyakorlatokban részt vevő ízületünknek.

A valóságban nem ennyire szabad a mozgás, hiszen a csontok és ízületek láncban vannak, gerinctől a végpontig. Ám amikor ezt a mozgást minél pontosabban megvalósítjuk, azzal minimálisra csökkentjük a lánc többi tagjának hatását. Ezért nevezhetjük közvetlen ízületi vezérlésnek. Bármely (mozgatható) ízületünket tudjuk így, legalább egy síkban mozgatni.

Csillag: mozgatás több síkban

Szabadabb ízületeink több síkban is mozgathatók így. Vegyük pl a csuklót: ez tetszőleges síkban mozgatható. Csillagnak azt nevezzük, amikor a két fő síkban, ill. ezeket felezve, azaz 8 irányban (É-ÉK-K-DK-...) is mozgatunk. Ennél sűrűbb szögfelosztás csak célzott feladatoknál szükséges.

Izületi - forgatási modell

Forgatás tengelyben

Szabadabb ízületeink forgathatók is, tengely mentén. A még nagyobb szabadsági fokú ízületek (csípő, váll) egyfajta gömbcsuklóban mozognak, ezeknél a tengelyt a feladat határozza majd meg.

- az 1-es izom fordít

- a 2-es enged, de tart

- mindkét csont fordul, azonos tengelyen, ellentétes irányban

A szabad forgatás a tengellyel párhuzamosan nézve nagyon hasonló modellt mutat a szabad mozgatással. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért mindig a mozgatós modellre hivatkozom, de ne feledjük, mozgatásra és forgatásra egyaránt vonatkozik.

Forgáshoz hasonló eset, amikor magának a tengelynek egyik végével körzünk, ez a tölcsérkörzés. A kétrétegű modell

Leggyakrabban hivatkozott, fontos gyakorlati modellünk.

Izületenként-testtájanként több izomréteg is lehet, a modellen ezt két fő rétegre osztottuk: a közvetlen ízületvezérlő-stabilizáló (1 és 2) és az összetettebb mozgató (3 és 4) rétegekre.

A belső, ízületközeli izmok (1 és 2) feladata a stabilizálás és a mozgás megindítása, a külsőké (3 és 4) a további erőrásegítés. Ez a belülről kifelé szabály . Ezt megszegve a mozgásszinkron és ízületi stabilitás romlik, az erő és hajlékonyság elvész. Ezt réteghasználati hibának nevezzük, legtöbb mozgási hibánk ebből adódik. >>> rétegek

Összefoglalás

- Izomzatunkat a modellben két fő rétegre osztottuk: belső és külső rétegre. Izületeink megtartását, stabilizálását elsősorban a belső réteg végzi, ugyancsak a belső indítja a mozgásokat. A külső réteg -nagy izomtömege és a tényleges munkavégzés ellenére- ezért funkcionálisan csak rásegítőnek, ráerősítőnek tekintendő.

- A közvetlen ízületvezérlés alapja a szabad mozgatás és forgatás. Ezzel a belső funkcióit újratanítjuk, egyszerű, pontos mozgások segítségével. Az ezáltal pontos tengelyében-forgópontjában forduló, jól megtartott ízület az erő és hajlékonyság sarokköve. Ennek hiányosságait semmilyen összetett szinkronizáció (sportági mozgástanulás) nem képes pótolni vagy elfedni.

- A tényleges mozgásunkat a belső és külső rétegek, illetve egy- és többízületes izmok ebben a sorrendben szinkronizált, összetett rendszere fogja adni. Mind a réteg-, mind a szinkronhibák az erő és hajlékonyság jelentős visszaesését okozzák, helyes közvetlen izületi programok esetén is.

Tovább a 3. részre Vissza a cikkekhez