Az sstyle állóharcos irányzat, elsősorban ütésekkel és rúgásokkal operál, nagyobb ütő-rúgó távolságból és közelharcban, test-test ellen is. A közelharcos koncepció része az álló birkózás(dulakodás) és különböző földreviteli technikák (csavarások, dobások stb). Fontos elv a "maradj talpon" - azaz minél kevésbé tudjanak földre vinni. A test szinte minden részét fegyverként használjuk (fejelés, könyök, térd, sípcsont, sarok stb), természetesen a gyakorlásnál szigorú élet- és egészségvédelmi szabályok vannak.

Az önvédelmi részben az elterjedtebb ütő és szúrófegyverek, illetve a hirtelen kéz ügyébe kerülő eszközök is részt kapnak. Ezek aktív használata (pl késharc gyakorlás, viperával támadás stb) nem célja az irányzatnak, de az életszerű védekezés okán megismerkedünk jellegzetesebb részeivel.

Az sstyle küzdelmi szemlélete abból a valószínű helyzetből indul ki, hogy az ellenfél előnyben van velünk szemben: magasabb, nagyobb súlyú, erősebb, hosszabb végtagú, általunk nem ismert küzdőrendszerben jártas, illetve ezek kombinációi. Felmerülhet az eszközhasználat, és ellenfeleink többen is lehetnek. Nekünk ezért ki kell tudnunk használni teljes erőnket, sebességünket, mozgásunkat, amit speciális edzésmódszerek segítenek. Az sstyle offenzív irányzat, amely azonnal igyekszik átvenni a kezdeményezést: dinamikus, robbanékony és szokatlan megoldásokat használ, magas szintű a testhasználat és a megtévesztés.

Az sstyle eredetileg pusztakezes irányzat, mozgásanyaga, technikái így lettek kidolgozva. Szerencsére a legtöbbjük kesztyűben is ugyanúgy hajtható végre, ezért a kesztyűs és a pusztakezes gyakorlás-küzdelem alig különbözik.

Kezdőknek bokszkesztyű, egyszerűbb sípcsontvédő és egy kézvédő a minimál csomag, a haladóknak ennél már komolyabb felszerelés célszerű.

Az erő és erőnlét a harci rendszerek fontos része, edzése, fejlesztése megkerülhetetlen. Az sstyle szemlélete viszont a precíz mozgásra még nagyobb hangsúlyt fektet. Nem gazdaságos ugyanis egy lehetségesen bekövetkező önvédelmi esemény miatt, évtizedeken keresztül folyamatosan egy igen magas edzettségi szintet fenntartani. A megszerzett erő és erőnlét az edzés hiányában - munka, elfoglaltság, család - visszafejlődik, a pontos, jól begyakorolt mozgás azonban megmarad. Az erő koncepciója ezért a mozgásra, a testsúly irányítására épül.

Az alapfelételezés szerint –ellenfelünk erősebb, nagyobb mint mi– saját erőnket maximálisan ki kell tudni használni. Az erőkifejtést testtömegünk és mozgásunk felhasználásával fokozzuk. Ütéseink, rúgásaink során testtömegünk -súlypontunk- instabilan az ellenfél felé mozdul, növelve a becsapódás energiáját. Ez más irányzatokhoz képest szokatlan mozgást és más küzdelmi koncepciót igényel, ám hatékonysága erősebb ellenfél ellen is roppant magas.

Ellenfelünk magasabb és hosszabb végtagú lehet mint mi - ez még nagyobb kihívás mint az erősebb ellenfél. Erre válaszul alakult ki az sstyle névjegyéül szolgáló dinamikus mozgás és lábmunka. Ütő- és rúgó hatótávunk hosszabb a legtöbb irányzaténál, ez az alacsonyabb, rövidebb végtagúak számára is nagy előnyt és reményt nyújt.

Az sstyle nagy figyelmet fordít a védekezésre, tapasztalataink alapján nagyobbat mint mások, ami offenzív irányzatnál furcsának tűnhet. A magasabb-erősebb ellenfél esete azonban ezt követeli. Védéseink amúgy is speciálisak, visszatámadás előkészítését szolgálják.

Az sstylenak –a jelentős fizikai hátrányok feltételezéséből kiindulva- nem célja a döntést közelharcban kierőszakolni, mégis jól fejlett közelharcos, belharcos rendszerrel rendelkezik. Az ember ösztönös küzdelmi szemlélete birkózásszerű,ezért elég egy pillanatnyi kihagyás vagy hiba a távolharcban, és máris belesodródunk az ilyen helyzetekbe.

A közelharcban gyors és dinamikus mozgásunk, illetve az, hogy az sstyle a megszokott birkózástól, judo-tól stb eltérő technikai megoldásokat és szabadabb koncepciót (fejelés, érzékeny részek támadása stb) alkalmaz, nagy hatékonyságot eredményez.

A közelharc másik példája a nem túl veszélyes szituációk kezelése, amikor nem akarunk ütésekkel, rúgásokkal stb sérüléseket okozni, csak demoralizálni az ellenfelet. Egy képzett, jól mozgó sstyle küzdő közelharcban különösebb erőlködés nélkül, rövid idő alatt felőrölheti ellenfelét, elvéve kedvét a további agressziótól.

Ez a küzdőrendszer nagyrészt a magasabb ellenfél elleni módszerekből, speciális lépés és mozgástechnikával lett kialakítva. Elsősorban nem technikai fogásokból áll, hanem megelőzés-elkerülés az elsődleges cél, és az így megnyíló réseket, szituációkat használjuk ki visszatámadásra. Ezt a szemléletmódot nagyon fontosnak tartjuk, ugyanis az összegyűjtött tapasztalatok alapján ez a mód látszik mind közül a legkevesebb sérüléssel, sebesüléssel járónak. A technikai fogás alapú megközelítést nem tartjuk megbízhatónak, ehhez az eszközös rendszerek teljes technikai repertoárját ismerni kellene, ami jóval meghaladja a legtöbb gyakorló idejét, lehetőségeit. Ugyanakkor az elterjedtebb technikák ellen felkészülünk, illetve a közelharcos felkészítésben is szerepel az előkerülő fegyverek elleni gyakorlás.

A több ellenfél elleni küzdelem roppant nehéz ill. megoldhatatlan problémaként terjedt el a köztudatban. Ez a helyzet valóban nehéz, de nem megoldhatatlan. Az sstyle alapmozgásával a gyakorló önkéntelenül elsajátítja a több ellenfél elleni módszer alapjait is. Sok sstyle alapelv – lendületmegtartás, forgás, tört irányú mozgások, oldal-hátra irányú technikák, ellenfelek egymást zavaró irányítása stb. eredetileg erre lett kitalálva, és lábmunkánk előnye is ebben a küzdelmi formában mutatkozik meg igazán.