Régebben, amikor a virtus még magasabb szinten állt, sokan lenézték a védőfelszereléseket. A küzdősportokban ma már általánosan elterjedt a használatuk, és a köztudat is hozzájuk szokott. Ám ma sem feltétlenül tudja mindenki, mi mindenre is jók valójában. Eleinte ugyan csökkentik, ám később növelik az életszerűséget, éspedig összetett módon. Puszta kéz és láb

Lapos ököl bordára - igazi pusztakezes finomság

Az sstyle elődje, a freestyle pusztakezesként indult, akkoriban még olyan idők jártak. Megvolt az a nagy előnye, hogy a technikai repertoár így lett kidolgozva, azaz nem torzította el a védőfelszerelés használata. Ez technikai szinten is igaz, meg a bunyóban is: nem szoktuk meg például, hogy veszélyérzet nélkül merjünk fejre ütni, mint ahogy sokan kesztyűben megszokják. A valós konfliktusban ez jól jön: a fej keményebb mint az ököl, az ujjak könnyen törnek, a csukló is megsérül. (Persze nem mindig ököllel ütünk, van még megoldás bőven.) Lábszárvédő nélkül a boka sem lelkesedik, amikor a klasszikus könyökös védéssel beleverünk egyet. A sípcsont és a térd sem boldog, ha összetalálkoznak. Vagyis, rúgni is ésszel kell megtanulni, nem csak eldobni a rúgást, aztán lesz ami lesz. Gyakorlás védőfelszerelésben

A gyakorlás során érdemes vigyázni, de ha az ember folyton attól tart, hogy egy könyökös védés két hétre lenullázza a csuklóját vagy a lábát, nem fog megtanulni rendesen ütni és rúgni. A levegő, párna, meg a zsák nem arra való: egyik sem üt vissza, nem is kapálózik, nem is bénázik, nem is úgy mozog. Utcai szemszögből nézve, a legrosszabb ellenfél a magas, erős, kemény, valamennyire képzett, ám nem éppen jól koordinált ellenfél, aki aztán mindenfélét csinál, ami a nagykönyvben nincs leírva. Ezt semmilyen edzőeszköz nem helyettesíti.

Kéz és láb - részleges védőfelszerelésben

A gyakorlás fontos feladata tehát, hogy ha a technikánk már megvan, ellenféllel gyakoroljunk: a technikát el kell tudni helyezni. A blokkal védő emberen a réseket kell pontosan eltalálni, ami még csak elmegy. De az ilyen kapálózó, vagy az olyan célzott, félaktív védésekkel operáló ellenfelet, mint ahogy mi sstyle-on is dolgozunk, úgy eltalálni, hogy nagy is legyen meg ne is sérüljünk meg közben, az azért feladat.

Valós helyzetben célozni tudást egyféleképp lehet jól megtanulni: sokat kell csinálni. Mármost a nagyszámú mozgásba hamar becsúszna a sérülés, ha nincsenek a védőcuccok. Mire az ember üzembiztosan megtanul ütéssel eltalálni mondjuk lengőbordán egy jól mozgó, tüskésen védekező ellenfelet, addig egy párszor hátracsúszik a hüvelykujja, erről a régi, seikenvédős időszakból sokan tudnának mesélni.

Sok idő, és sok gyakorlás, mire az ember szeme megszokja: na most kell indítani a rúgást vagy ütést, mert most olyan helyzetben van az ellenfél, hogy veszélytelenül megüthetem-megrúghatom, nem lesz ideje odavédeni, belebólintani, és a többi. Minden sikerült esetre több tíz olyan jut, amely leamortizálná az ember ütő és rúgó eszközeit. De erre a sok félig (sem) sikerült technikára is szükség van, hogy lássuk, mi nem (elég) jó. Az agyunk már csak így tanul. És ezért kell a védőfelszerelés, hogy ezeket a százakat, ezreket megússzuk sérülés nélkül.

Mire a harcos gyakorlott lesz, már nem kapálózik, nem dobál csak azért technikákat hogy teljen-fogyjon az idő: felismeri a helyzetet, odaver, és győzött. Ezért is jellemző az sstyle-ra, hogy a sportoktól eltérően viszonylag keveset üt-rúg, de azt üzembiztosan, biztonságosan, nagy erővel. Ám ehhez kell a védőszereléses gyakorlás. Arra kell viszont nagyon ügyelni, hogy ez a gyakorlás megőrizze a célját: se a harcmodor, se a technika ne idomuljon hozzá a védőfelszereléshez. Az csak edzésen segít minket, de az utcán már nincs rajtunk.

A védőfelszerelés tehát nem csak arra szolgál, hogy a találatok erejét csökkentse, hanem arra is, hogy a gyakorlás során biztosan el merjük, majd el is tudjuk találni a célt. Mit használunk?

Seikenvédő/MMA kesztyű, bokszkesztyű, lábszárvédő, könyökvédő, fogvédő. Ezeket mindennaposan. Ha nagy bunyó van, felvehetünk fejvédőt és testprotektort is. Nézzük meg, miért és milyeneket. Seikenvédő, MMA kesztyű

Seikenvédő - a legolcsóbb típus

A seikenvédő egy egyszerű pamut-szivacs kézvédő. Alapvetően az sstyle aktív védéseihez használjuk. Az aktív védés egy hosszabb, célzott előrevédés, nagyon hasonlít a megelőző ütéshez, viszont aktív csuklómunka van benne, ezért boxkesztyűben nem tanulható. Ha már megtanultuk puszta kézzel (seikenvédővel), akkor már kesztyűben is megy. A seikenvédő nem valami vastag, nem is véd sokat, de arra pont elég, hogy a tenyeret és kéz apró csontjait megvédje a nagyszámú, de nem túl komoly ütközés során. Attól azonban már nem véd, ha valaki kapálózik és csúnyán belevédenek a kezébe, úgyhogy egy egészséges fegyelmet tart fenn a gyakorlás során.

A képen látható egyszerű típusnak olcsósága mellett nagy előnye, hogy fordítva, tenyérre is felvehető. Ez a célzástanulás kezdeti időszakában sokaknak áldás.

MMA kesztyű - olcsó és meglepően jó

Az MMA kesztyű egy fokkal jobb a seikenvédőnél, de csak szigorú típusellenőrzés után. Mivel az MMA divat, rengeteg rosszul megtervezett és kivitelezett divatcuccot is lehet kapni, ezek több (főleg horzsolásos és szakított) sérülést okoznak mint amennyitől megvédenek. Neves márkák termékei közt is sok a számunkra alkalmatlan. Nem sebeket osztogatni járunk edzésre.

Meglepően jó a decathlonos "fehér" MMA kesztyű. Jók a varrások, jó a tépőzár felépítése és elhelyezkedése (ez a két központi kérdés a sérüések elkerülése érdekében), engedi a csuklómozgást, nem horzsol; sajnos a hüvelykujjat nem védi, de ettől árértékben még mindig kitűnő.

A zsákoló kesztyűk egyes fajtái szintén megfelelőek bizonyos gyakorlásra, de azért a zsákoló mégis inkább arra való, amire a neve is utal.

SAMAN bokszkesztyű - csak illusztráció. Valami hasonló kinézetű, rövid szárú típust kell keresni. 10oz (uncia) az alapméret, nagyobb embernek inkább 12-es kell.

A bokszkesztyű bőr legyen, a műbőr nem jó, nem bírja hosszabb távon a terhelést, de sokszor még a puszta állást sem: feltöredezik.

Sstyle-on csak cérnakesztyűt hordunk a bokszkesztyű alatt (izzadtság elszívóként), bandázst nem használunk, mert az aktív csuklómunkát akadályozná. A kesztyűt nem húzzuk meg teljesen szorosra, hogy a csukló némileg szabadon mozoghasson. Aki bandázshoz szokott, annak eleinte gondjai vannak ezzel. Miután azonban megfelelő gyakorlatokkal megszoktatjuk a csuklóval a munkát, kellően erős lesz bandázs nélkül is. Szükség van rá: valós (utcai) helyzetben sem lesz bandázs.

A bokszkesztyű rövid szárú legyen, szintén azért, hogy ne akadályozza a csuklómunkát. Másrészt, olyan alakja legyen, hogy szemből nézve az ütőfelület takarja a hüvelykujjat, hogy az ne tudjon visszatörni, hátraütni. Ezzel viszonylag keskeny forma jár együtt, amivel eltalálni is könnyebb az ellenfelet. Lábszárvédő

Saman műbőr lábszárvédő - a méret kiválasztásnál ügyeljünk hogy a teteje épp elérje a térdkalácsot, de ne takarja

A jó lábszárvédő is a bokszkesztyű árában van, de ez ráér valamivel később, mert először technikailag kell megtanulni rúgni, edzőszereken. Az általunk favorizált lábszárvédő gyakorlatilag a thaiboxos típus: bőr, vastag félkemény szivacs, félig körbefogja a lábszárt és a lábfejet is védi.

Arra kell figyelni a kiválasztásnál, hogy mi nem teli talpon mozgunk mint a thaiok, hanem emelt sarokkal, talppárnán: némelyik típus ekkor nem kényelmes, belenyom a lábujjakba, vagy akár a körmöt is megtépheti.

Ebben a típusban rengeteg „aljas” technikát be lehet gyakorolni, söprésektől a lábfej és boka támadásán át a szemből felrúgásig. Mivel oldalról is védi a bokát, biztonságosan megtanulhatók benne a testre rúgások fajtái, még a védések is nagy erővel gyakorolhatók rajta, ami nagyon nagy előny. Ugyancsak jól védi mindkét oldalt a könyök-sípcsont, térd-sípcsont, sípcsont–sípcsont találkozásoktól. Itt sem szabad persze elfelejteni, hogy ezeket a felületeket ettől függetlenül fel kell edzeni: a védőfelszerelés szerepe csak a célzástanulás segítése, mint már kitárgyaltuk. Könyökvédő

Fujimae Basic könyökvédő mint beugró szint

A könyökvédő neve becsapós, valójában a partnert védi a mi ütéseinktől és védéseinktől. Emiatt már hamar kötelező védőfelszerelésnek minősül. Minősége sem mindegy, nagyon válogatósak vagyunk benne. Árértékben a Fujimae vált be legjobban. A képen látható Basic kb 1 évet bír ki, ezalatt kellő tapasztalatra tehetünk szert, hogy a következő, drágább típussal milyen elvárásaink is lesznek.

A (jó) könyökvédő lefordítható gyakorláskor az alkar belső felének védelmére, ez a köríves technikák gyakorlásánál áldás. Az alkar belső, orsócsonti fele kevéssé edzhető fel, így a tüskés védések nagyon megterhelnék gyakorláskor. Fogvédő

Fogvédőre akkor kell nagy pénzt költeni, ha komoly bunyóban használja az ember. Pusztakezes, kiskesztyűs bunyónál így is azt a mondást hallottam, a fogvédő arra jó, hogy a fog úgyis letörik, de legalább ne essen ki. Szerencsére ilyen nálunk még nem történt. Tapaszatalataink szerint a közepesen olcsóbb típusok (1000-1500Ft) a gyakorláshoz és a nem vérre menő kesztyűs bunyókhoz bőven jók. Gyakorlásnál azért javasolt a fogvédő, mert sokszor egészen kis összekoccanás is lepattanást, kisebb töréseket okozhat. Főleg a felütés, és közelharcban a váll-áll ütközés tud ilyesmiket okozni. Szuszpenzor

avagy herevédő, lágyékvédő. Ez inkább bunyóhoz való, célirányos gyakorláshoz még nem találtaák fel azt a lágyékvédőt, ami érne is valamit. Bunyóban a véletlen találatokon azonban sokat "könnyíthet." Fejvédő, testvédő

Ez a két tétel már csak kiegészítőnek számít, és nem is lett népszerű. A fejvédőt sokan nem szeretik, egyrészt, mert ami kellően véd, az a kilátást rontja (főleg a rúgásra induló láb észlelését késlelteti), azonkívül sokaknak furcsa érzés fejvédőben kapni ütést, el is tud fordulni stb. Általában mindenkire rábízzuk, használja-e vagy sem. A fejvédő még megfizethető, 8000Ft körül vannak már arcvédősek is.

Láttunk fantáziát a plexis, átlátszó előlapos típusokban is, de sok hátránnyal jártak, és rendkívül kényelmetlennek is bizonyultak. Eszközös gyakorláshoz mondjuk célszerűek.

A jó testvédő kiválasztása talán a legnehezebb. Ahol igazi erő és mozgás is van, ott csak a legjobb testvédők érnek valamit, hiszen úgy kell védeniük, hogy se a mozgást, se a lábmunkát, se a légzést ne gátolják. Ezek ára már meglehetősen magas. Mi időnként néhány közepes típust szoktunk használni, de meglehetősen vegyes érzelmekkel.

Vissza a cikkekhez