SSTYLE - UTCAI HARC - Küzdősport - Önvédelem 

Összes cikk
Védőfelszerelés és technika

Régebben, amikor a virtus még magasabb szinten állt, sokan lenézték a védőfelszereléseket. Ma már jobb a helyzet, mivel a küzdősportokban általánosan elterjedt a használatuk, és a köztudat is hozzájuk szokott. Ám ma sem feltétlenül tudja mindenki, mi mindenre is jók valójában. Eleinte ugyan csökkentik, ám később növelik az életszerűséget, éspedig összetett módon. Puszta kéz és láb

Lapos ököl bordára - igazi pusztakezes finomság

Az sstyle elődje, a freestyle pusztakezesként indult, akkoriban még olyan idők jártak. Megvolt az a nagy előnye, hogy a technikai repertoár így lett kidolgozva, azaz nem torzította el a védőfelszerelés használata. Ez technikai szinten is igaz, meg a bunyóban is: nem szoktuk meg például, hogy veszélyérzet nélkül merjünk fejre ütni, mint ahogy sokan kesztyűben megszokják. A valós konfliktusban ez jól jön: a fej keményebb mint az ököl, az ujjak könnyen törnek, a csukló is megsérül. (Persze nem mindig ököllel ütünk, van még megoldás bőven.) Lábszárvédő nélkül a boka sem lelkesedik, amikor a klasszikus könyökös védéssel beleverünk egyet. A sípcsont és a térd sem boldog, ha összetalálkoznak. Vagyis, rúgni is ésszel kell megtanulni, nem csak eldobni a rúgást, aztán lesz ami lesz. Gyakorlás védőfelszerelésben

A gyakorlás szintjén tehát jönnek a gondok. Ha az ember folyton attól tart, hogy egy könyökös védés két hétre lenullázza a csuklóját vagy a lábát, nem fog megtanulni rendesen ütni és rúgni. A levegő, párna, meg a zsák nem arra való: egyik sem üt vissza, nem is kapálózik, nem is bénázik, nem is úgy mozog. Utcai szemszögből nézve, a legrosszabb ellenfél a magas, erős, kemény, valamennyire képzett, ám nem éppen jól koordinált ellenfél, aki aztán mindenfélét csinál, ami a nagykönyvben nincs leírva. Ezt semmilyen edzőeszköz nem helyettesíti.

Kéz és láb - részleges védőfelszerelésben

A gyakorlás fontos feladata tehát, hogy ha a technikánk már megvan, ellenféllel gyakoroljunk: a technikát el kell tudni helyezni. A blokkal védő emberen a réseket kell pontosan eltalálni, ami még csak elmegy. De az ilyen kapálózó, vagy az olyan célzott, félaktív védésekkel operáló ellenfelet, mint ahogy mi sstyle-on is dolgozunk, úgy eltalálni, hogy nagy is legyen meg ne is sérüljünk meg közben, az azért feladat.

Valós helyzetben célozni tudást egyféleképp lehet jól megtanulni: sokat kell csinálni. Mármost a nagyszámú mozgásba hamar becsúszna a sérülés, ha nincsenek a védőcuccok. Mire az ember üzembiztosan megtanul ütéssel eltalálni mondjuk lengőbordán egy jól mozgó, tüskésen védekező ellenfelet, addig egy párszor hátracsúszik a hüvelykujja, erről a régi, seikenvédős időszakból sokan tudnának mesélni.

Sok idő, és sok gyakorlás, mire az ember szeme megszokja: na most kell indítani a rúgást vagy ütést, mert most olyan helyzetben van az ellenfél, hogy veszélytelenül megüthetem-megrúghatom, nem lesz ideje odavédeni, belebólintani, és a többi. Minden sikerült esetre több tíz olyan jut, amely leamortizálná az ember ütő és rúgó eszközeit. De erre a sok félig (sem) sikerült technikára is szükség van, hogy lássuk, mi nem (elég) jó. Az agyunk már csak így tanul. És ezért kell a védőfelszerelés, hogy ezeket a százakat, ezreket megússzuk sérülés nélkül.

Mire a harcos gyakorlott lesz, már nem kapálózik, nem dobál csak azért technikákat hogy teljen-fogyjon az idő: felismeri a helyzetet, odaver, és győzött. Ezért is jellemző az sstyle-ra, hogy a sportoktól eltérően viszonylag keveset üt-rúg, de azt üzembiztosan, biztonságosan, nagy erővel. Ám ehhez kell a védőszereléses gyakorlás. Arra kell viszont nagyon ügyelni, hogy ez a gyakorlás megőrizze a célját: se a harcmodor, se a technika ne idomuljon hozzá a védőfelszereléshez. Hiszen az csak edzésen segít minket. Az utcán már nincs rajtunk.

Összefoglalva: a védőfelszerelés nemcsak arra szolgál, hogy a találatok erejét csökkentse, hanem arra is, hogy a gyakorlás során biztosan el merjük, majd el is tudjuk találni a célt. Mit használunk?

Seikenvédő, bokszkesztyű, lábszárvédő, könyökvédő, fogvédő. Ezeket mindennaposan. Ha nagy bunyó van, felvehetünk fejvédőt és testprotektort is. Nézzük meg, miért és milyeneket. Seikenvédő

Seikenvédő - a legolcsóbb típus

A seikenvédő egy egyszerű pamut-szivacs kézvédő. Alapvetően az sstyle aktív védéseihez használjuk. Az aktív védés egy hosszabb, célzott előrevédés, nagyon hasonlít a megelőző ütéshez, viszont aktív csuklómunka van benne, ezért kesztyűben nem tanulható. Ha már megtanultuk puszta kézzel (seikenvédővel), akkor már kesztyűben is megy. A seikenvédő nem valami vastag, nem is véd sokat, de arra pont elég, hogy a tenyeret és kéz apró csontjait megvédje a nagyszámú, de nem túl komoly ütközés során. Attól azonban már nem véd, ha valaki kapálózik és csúnyán belevédenek a kezébe, úgyhogy egy egészséges fegyelmet tart fenn a gyakorlás során.

A képen látható egyszerű típusnak olcsósága mellett nagy előnye, hogy fordítva, tenyérre is felvehető. Ez a célzástanulás kezdeti időszakában sokaknak áldás.

SAMAN bokszkesztyű - csak illusztráció. A nálunk bevált tipusok gyártását már megszüntették. Valami hasonló kinézetű, rövid szárú típust kell keresni. 10oz (uncia) az alapméret, szép nagy embernek inkább 12-es kell.

Bokszkesztyű

A bokszkesztyű rövid szárú, bőrből készült szerkezet. A műbőr nem jó, nem bírja hosszabb távon a terhelést, de sokszor még a puszta állást sem: feltöredezik.

Sstyle-on nem használunk bandázst a kesztyűhöz, több okból. Először is, a már említett aktív csuklómunkát akadályozná. A kesztyűt nem is húzzuk meg teljesen szorosan, hogy a csukló némileg szabadon mozoghasson. Aki bandázshoz szokott, azaz, magyarra lefordítva, megszokta hogy nem a csuklója olyan erős, hogy megtartsa saját magát, hanem ezt a melót a bandázsra bízta, nos, annak eleinte ezzel gondjai vannak. Különösen az ökölvívók szoktak panaszkodni. Azonban, miután megfelelő gyakorlatokkal megszoktatjuk a csuklóval a munkát, ők a legboldogabbak, hogy nahát, milyen erős lett, milyen jól bírja az ütést. Szükség van rá: valós helyzetben bandázs sincs.

Jó bokszkesztyűt 12-15ezer forintért már kapni, ennél több pénzt nem érdemes áldozni rá. Ez viszont megkerülhetetlen, nagyon visszavesz az edzés minőségéből, ha nincs bokszkesztyűnk. Olyannyira, hogy ez egy-két hónap után már úgymond kötelező felszerelés. Lábszárvédő

Saman műbőr lábszárvédő - a méret kiválasztásnál ügyeljünk hogy a teteje épp elérje a térdkalácsot, de ne takarja

A jó lábszárvédő is a bokszkesztyű árában van, de ez ráér valamivel később, mert mire rendesen megtanul rúgni az ember technikailag, azért az idő. Az általunk favorizált lábszárvédő gyakorlatilag a thaiboxos típus: bőr, vastag félkemény szivacs, félig körbefogja a lábszárt és a lábfejet is védi.

Arra kell figyelni a kiválasztásnál, hogy mi nem teli talpon mozgunk mint a thaiok, hanem emelt sarokkal, talppárnán: némelyik típus ekkor nem kényelmes, belenyom a lábujjakba, vagy akár a körmöt is megtépheti.

Ebben a típusban rengeteg „aljas” technikát be lehet gyakorolni, söprésektől a lábfej és boka támadásán át a szemből felrúgásig. Mivel oldalról is védi a bokát, biztonságosan megtanulhatók benne a testre rúgások fajtái, még a védések is nagy erővel gyakorolhatók rajta, ami nagyon nagy előny. Ugyancsak jól védi mindkét oldalt a könyök-sípcsont, térd-sípcsont, sípcsont–sípcsont találkozásoktól. Itt sem szabad persze elfelejteni, hogy ezeket a felületeket ettől függetlenül fel kell edzeni: a védőfelszerelés szerepe csak a célzástanulás segítése, mint már kitárgyaltuk. Könyökvédő

Fujimae Basic könyökvédő

A könyökvédő neve becsapós, valójában a partnert védi a mi ütéseinktől és védéseinktől. Emiatt már hamar kötelező védőfelszerelésnek minősül. Minősége sem mindegy, nagyon válogatósak vagyunk benne. Árértékben a Fujimae vált be legjobban. Nagyobb bunyó hevében olykor a fenti lábszárvédő is kevés a boka megvédésére, egy becsületesebb belevédés esetén ilyenkor jól jön a könyökvédő.

A (jó) könyökvédő lefordítható gyakorláskor az alkar belső felének védelmére, ez a köríves technikák gyakorlásánál áldás. Az alkar belső, orsócsonti fele kevéssé edzhető fel, így a tüskés védések nagyon megterhelnék gyakorláskor. Fogvédő

Fogvédőre akkor kell nagy pénzt költeni, ha komoly bunyóban használja az ember. Pusztakezes, kiskesztyűs bunyónál így is azt a mondást hallottam, a fogvédő arra jó, hogy a fog úgyis letörik, de legalább ne essen ki. Szerencsére ilyen nálunk még nem történt. Tapaszatalataink szerint a közepesen olcsóbb típusok (1000-1500Ft) a gyakorláshoz és a nem vérre menő kesztyűs bunyókhoz bőven jók. Gyakorlásnál azért javasolt a fogvédő, mert sokszor egészen kis összekoccanás is lepattanást, kisebb töréseket okozhat, ez meg a fenének sem hiányzik. Főleg a felütés, és közelharcban a váll-áll ütközés tud ilyesmiket okozni. Szuszpenzor

avagy herevédő, lágyékvédő. Ez inkább bunyóhoz való, célirányos gyakorláshoz még nem találtaák fel azt a lágyékvédőt, ami érne is valamit. Bunyóban a véletlen találatokon azonban sokat "könnyíthet." Kiskesztyű, zsákolókesztyű

Az MMA divat megjelenésével mi is sokat próbálkoztunk az mma-kesztyű használatával a seikenvédő helyett, nos, nem vált be. Gyakorlásnál aránytalanul sok horzsolásos sérülést okozott, a varrások és mindenféle domborulatok miatt. Lehetne egyébként ebből jót is csinálni, időnként találtunk is ilyen típust, de végül leszoktunk róla. Úgy tűnik, az MMA kesztyű csak bunyózni való, gyakorláshoz nem az igazi.

A zsákoló kesztyűk egyes fajtái már jobbnak bizonyultak céljainkra, de a megfelelő típusokat árban találtuk túlzásnak. Főleg úgy, hogy a hüvelykujjat egyáltalán nem védik. Szóval a zsákoló arra való, amire a neve is utal. Fejvédő, testvédő

Ez a két tétel már csak kiegészítőnek számít, és nem is lett népszerű. A fejvédőt sokan nem szeretik, egyrészt, mert ami kellően véd, az a kilátást rontja (főleg a rúgásra induló láb észlelését késlelteti), azonkívül sokaknak furcsa érzés fejvédőben kapni ütést, el is tud fordulni stb. Általában mindenkire rábízzuk, használja-e vagy sem. A fejvédő még megfizethető, 8000Ft körül vannak már arcvédősek is.

Láttunk fantáziát a plexis, átlátszó előlapos típusokban is, de sok hátránnyal jártak, és rendkívül kényelmetlennek is bizonyultak. Eszközös gyakorláshoz mondjuk célszerűek.

A jó testvédő kiválasztása talán a legnehezebb. Ahol igazi erő és mozgás is van, ott csak a legjobb testvédők érnek valamit, hiszen úgy kell védeniük, hogy se a mozgást, se a lábmunkát, se a légzést ne gátolják. Ezek ára már meglehetősen magas. Mi időnként néhány közepes típust szoktunk használni, de meglehetősen vegyes érzelmekkel.



Vissza a cikkekhez


Copyright 2015 SSTYLE Csapat