A hajlékonysági gyakorlatokat eddig úgy tárgyaltuk (ld a 4.rész elejét), mintha végrehajtásuknak semmi akadálya nem volna. A közvetlen módszerekkel kétségkívül kevesebb van, illetve ezek egy része önkéntelen tanulás-átprogramozódás után meg is szűnik. Ám legtöbbünknél így is maradnak-előkerülnek olyan hibák, melyek az "egyszerű" hajlékonysági gyakorlatokkal nem küzdhetők le, így fejlődésünk megakad tőlük. Ezek a testi alapállapotunk hibái.

A korrekció szerepe

A korrekció a mozgásláncunk olyan részeinek kijavítása, melyekről nem tudjuk hogy hibás, és azt sem, hogy ennek a hajlékonysághoz-erőhöz bármi köze volna. Ezeket a hibákat sokszor természetesnek, életünk részének tekintjük (tartások, mozgási nehézségek, fájdalmak, ügyetlenségnek vagy életkornak tulajdonított jelenségek stb). Legtöbbször viszont egyáltalán nincs róluk tudomásunk, egészen addig, míg a sportban, fejlődésben meg nem akaszt bennünket valami.

A fenti, összetett jelenségkört neveztük testi alapállapotnak. Ennek kijavítása nélkül, bármilyen jól hajtjuk is végre az előző részekben tanultakat, a sportteljesítmény és hajlékonyság meg fog rekedni egy szinten. >>> Hibák_és_kompenzációk

Korrekciós folyamat

A hajlékonysági edzés, vagy más sporttevékenység tehát felszínre hozza a hibákat. Ez kétféle lehet:

- megállás a fejlődésben egy adott szinten, általában érzetek és elképzelés nélkül

- fájdalmas, húzódásnak, sérülésnek tűnő jelenség >>> Húzódás_Meghúzódás_Rossz_mozdulat

Az érzetek nélküli megállás azt jelenti, hogy az ember nem (vagy alig) érez hibára utaló jelet a gyakorlás során, de nem fejlődik a teljesítménye, hajlékonysága. Kívülről általában jól látható az ezért felelős testtartási, mozgási hiba, csak a gyakorló nem észleli, mert számára ez a természetes. Van viszont hogy nem látszik, ilyenkor ellenőrzött (túl)terheléssel megkeressük a mozgáslánc leggyengébb láncszemét, ebből már lehet következtetni a hibára.

Fájdalom esetén tisztázni kell annak jellegét. A "megmagyarázhatatlan" a leggyakoribb, ez általában mozgásösszetételi hiba, ezért SIM-mel javítható. A gyulladásos viszont orvosi kérdés: gyulladt ízületen nem lehet és nem szabad korrekciót végezni. A gyulladást előbb le kell nyomni. >>> Fájdalom

- A fentiek után, a hibás részek a már ismert közvetlen vezérlés módszereivel, erősítéssel, mozgástanulással kijavíthatók.

Milyen hibák is vannak?

A civilizált köztudatban sok olyan "jelentéktelen" hibával élünk együtt, melyek a hajlékonyság (igazából az egész sport) végzetesen nagy ellenségei. Hadd soroljak fel párat, mielőtt a kedves olvasó elnavigál innen, mondván, neki nincsenek hibái, csak a hajlékonysága valahogy nem jó.

- Lábboltozati hibák: a legismertebbek a haránt és bokasüllyedés, de nem csak ezek a bűnösök. A lábfej "jelentéktelen" elcsúszásai és eltekeredései igazi feszültségforrások: bokától tokáig képesek meglepően merev struktúrákat és ezáltal fájdalmakat létrehozni, mivel egyensúlyozó rendszerünkön keresztül a gerinc hibáival összefonódó hibaláncot alkotnak.

- Lábszár-lábfej közti elcsavarodás: még a szakember is nehezen veszi észre, nemhogy a civil. A térdfájdalom egyik fő oka, és a keresztirányú hajlékonyság nagy ellensége.

- A csípőközeli lábizmok használati túlsúlya a térdközeliekkel szemben: ha valami, akkor ez aztán megakadályozza a láb magasra emelését! Aktív hajlékonyságról ne is álmodjunk vele, és még fárasztó is. Az állóképességünket gyönyörűen felemészti.

- A csípőízület helytelen használata: a forgáspont helye és mozgató izmai sincsenek "eltalálva". Nagy előrelépést (ugrást) jelent a kijavítása, hajlékonyságban és a mozgás könnyedségében is.

- Keresztcsonti (medence hátsó része) instabilitás: az életben rá nem jön az ember, mitől alacsony a hajlékonysága, ha nem ismeri fel magán ezt a jelenséget.

- Gerinc réteghasználati hiba: feszes külső, kevéssé tartó belső rendszer. Felsorolni is sok, mennyi mindent korlátoz, és szinte mindenkinél jelen is van.

- Csigolya elmozdulások: ez mindent visz. Fájdalommentes, rejtett, nehezen megfogható hibákat okoz.

- Közép és felsőháti szakasz görbületei: egy hibasoron keresztül hatva az előre irányú hajlékonyság nagy ellensége.

- Pocak, lufi effektus: a törzs hibás tartómechanizmusa. Lapos has mellett is jelen lehet. "Érthetetlen" hajlékonysági-erőkifejtési korlátokat mindig, derék- és hátfájdalmakat sűrűn okoz. Kijavítását az elsők közt kell elvégezni.

A lista nem teljes, ezek csak a komolyabbak! (A nyak-váll-lapocka részről pedig még szó sem esett...) Nincs hát miért csodálkozni, hogy az alkalmazkodásos hajlékonysági módszerek miért nem hatnak a civilizált emberekre.

Hibatípusok

Végső hatásukat tekintve, az alábbi csoportokba sorolhatók a fenti hibák:

- Réteghasználati hiba: helytelen mozgásprogram, mely a felületi izmok(3-4) használatát a mélyebb rétegek(1-2) elé helyezi.A kellő használat hiányában elgyengülnek vagy funkciójukból kiesnek az (1-2) izmok. Egészen sokáig is lehet fájdalommentes, viszont sérülésre hajlamos, és valódi erőkifejtésre nem képes tőle a test. A hajlékonyságot "érthetetlen" módokon korlátozza.

- Fokozott húzás és/vagy csavarás: egy adott irányban megnövekvő tónus, amely feszít-csavar egy vagy több ízületet. Általában fájdalommentes (azaz nincs róla tudomásunk), mert a test próbálja kiegyenlíteni. Ezzel azonban merev és lassú struktúrákat, testtájakat hoz létre.

- Részleges húzás: hibás vezérlés, egyes izmok egyes rostjai vannak feszültség alatt. Terheléskor, de olykor folyamatosan is, kellemetlen húzódási érzetet okoz. A "hagyományos" hajlékonyság fejlesztést ezzel teljesen kizárja.

- Eltolódott mozgástartomány: az ízületeknek van egy -tól-ig tartománya. Gyakoribb mozgásaink a tartomány közepére esnek, kétoldalt kellő tartalékkal. Jó esetben, legalábbis. Ha a fogadó ízület el van fordulva-csavarodva, maga a tartomány megy el vele, a mozgások tartaléka egyik oldalon csökken, vagy akár fel is ütközik a mozgás. A túloldali, veszélyesen megnőtt tartalék is korlátozásra kerül, így egy aszimmetrikusan beszűkült ízületet kapunk. Ennek mértékétől függ, hogy hibalánc jön-e létre, fájdalmas lesz-e, vagy akár teljesen tünetmentes, nehezen felderíthető hibát kapunk.

A négy típus együtt és külön-külön is jelen lehet. Gondolom sokan magukra ismertek. Itt az ideje, hogy megszabaduljunk ezektől.

Egy fontos kiegészítés : a fa struktúra

A kutatás eddigi eredményei szerint, hibáink nem csak korlátozó szerepet tölthetnek be, hanem átmeneti - hamis - előnyt is nyújthatnak, becsapva ezzel a sportolót.

- Egyes "jól sikerült" hibakompenzációk bizonyos irányok fejleszthetőségét növelik - egy ideig, aztán a fejlődés leáll. A többi irányé általában stagnál vagy csökken, vagyis azért vannak hibára utaló, felismerhető jelek. Már csak ezért sem szabad a jobban menő irányokra jobban edzeni.

- A fenti jelenség egy idő után állandósul és kiterjed, ezért a "hagyományos" módszereken felnőtt sportolókon igen gyakori. Akik kemény munkával, saját sportági mozgásukon belül elértek egy szintet, és meg is rekedtek ott, gyakorlatilag mind így jártak.

Nézzük képszerűen!

A különböző hibaösszetételek különböző korlátozásokat mutatnak. Teljes értékű hajlékonyság csak korlátozások nélkül érhető el, ez nyilvánvaló.

A struktúra leginkább egy fához hasonlítható. A fejlődés (hajlékonyság) egyenesen, hibák nélkül juthat a legmagasabbra. Hibákkal terhelten elkanyarodik valamely oldalág felé, elér egy szintet, és nincs tovább.

A javítás során tehát vissza kell mennünk a törzsig, azaz az aktuális oldalág hibáit ki kell javítanunk. Ez sajnos(?) azt jelenti, hogy vissza kell bontanunk egy már kialakult, megszokott, ámde hibás mozgásrendszert. Innen van csak lehetőségünk egyenesen felfelé haladni.

Nem oldható meg úgy a feladat, hogy semmit nem javítunk ki, de majd a SIM -modernebb- közvetlen módszerével megindul a fejlődés. Megindul, persze: feljebb tudjuk tornázni magunkat egy oldalágon, mint eddig. Akinek ez is jó, ám szíve rajta. De ha egyszer, később, mégis meggondolja magát, még többet kell visszabontania a törzsig...