SSTYLE - UTCAI HARC - Küzdősport - Önvédelem
Mi a koordinációs edzés? A koordinációs edzés tulajdonképpen független edzésrendszer is lehetne, azok számára, akik mozgásminőségükön, hajlékonyságukon, tartásukon, fizikai korlátaikon, sérülékeny vagy fájdalmas testrészeiken szeretnének változtani, javítani. Erre lett ugyanis kifejlesztve, de legjobban mégis egy olyan összetett és kihívásokkal teli harci rendszerben érvényesül igazán, mint az sstyle is. Ahogy az sstyle történetében is olvasható, egy ideig külön is oktatásra került; ma az sstyle felkészítő részeként szerepel. Mire szolgál a koordinációs edzés? Röviden, a koordinációs edzés arra szolgál, hogy ne csak a született tehetségekből lehessen jó mozgású harcos vagy eredményes sportoló, hanem bárkiből, aki veszi a hozzá való fáradságot. Gondolom már mindenki belefutott abba edzés, testgyakorlás során, hogy az edzőtársnak könnyebben és jobban megy ez, nekünk meg jobban megy az. Rossz esetben az sem. Mások erősebbek, hajlékonyabbak, vagy hamarabb megtanulnak egy adott mozgást. Mi meg ha vért izzadunk sem, rosszabb esetben itt fáj, ott húzódik, amott meg sérül. Ennek az a vége, hogy a legkülönfélébb képzettségű emberek alakulnak ki egy irányzaton belül, ki rúgni tud jobban, ki ütni, ki gyorsabb, ki keményebb. Sokan belefáradnak abba, hogy bizonyos szintet nem tudnak átlépni, és abbahagyják a sportot. Akik folytatják, azoknál sem rózsás a helyzet: valós (utcai vagy verseny-) körülmények közt úgy jelentkezik ez, hogy mindig valamilyen hátrányban vannak, mert van (sok) olyan amit nem tudnak jól. A koordinációs edzés ezeknek a különbségeknek, hátrányoknak a minimalizálására jött létre. Az alaptechnikák gyakorlása során mindenkinél kiderül, mi nem megy neki: mi fáj, mi merev, mi lassú, mi nem fordul, mi húzódik, és így tovább. Ma, a túlcivilizált életmód korában van egy általános modell, ami szinte mindenkire vonatkoztatható (gerinc és medencemozgások hibái – rövid mozgások és gyorsaság hiánya, lábboltozati hibák – a robbanékonyság alacsony, erőkifejtési nehézségek – rossz testkoordináció és egyensúly stb.), és vannak csak az egyénre jellemző hibák, problémák is (feszes nyak, hajlékonyság hiánya, itt fáj, ott fáj stb). Mindkét esetre kidolgozott korrekciós programjaink vannak. A végeredmény az, hogy a sportoló fél év, egy év múltán olyan hatékonysággal tud tanulni és mozogni, ami korábban elképzelhetetlen volt számára. Meglepő lehet, de a koordinációs edzés elterjedésének, sportbeli alkalmazásának ez a legnagyobb korlátja is egyben. Az emberek egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy belőlük – belőőlüüük? – gyors, robbanékony, erős, hajlékony mozgású valakit lehet faragni. Mindezt belátható időn belül? Lehetetlen. Ilyen hozzáállással persze nem is lehet. Az emberek a pozitív változást nagyon nehezen képzelik el és nehezen is élik meg. Visszariadnak a felismeréstől, hogy egész eddigi életükben rosszul csináltak valamit. De ha benned megvan az igény a változásra, gyere és tégy egy próbát! Még nem volt olyan ember, akin ne tudtunk volna pozitívan változtatni. Hogy mennyit, az csak a hozzáálláson múlik... Mi a hibák magyarázata? A fenti problémákat a testünk hibás mozgásprogramjai okozzák. Ezek egy része a szülőktől örökölt, mások tanult vagy berögzült programok. Ahogy a tollat fogjuk, ahogy járunk, ahogy leadunk egy ütést, ez mind-mind már rögzült mozgásprogram, automatizált izomvezérlés. Ahogy végigültünk sok-sok évet az iskolában, a megfelelő izmok és programjai alkalmazkodtak ehhez a civilizált mozgásformához. Igen, az ülés is mozgás, kényszermozgás. Pár perc után már mindenféle pózokban tekergünk csak fenn tudjuk tartani a helyzetet. Az ember nem erre van kitalálva. Arra sem, hogy egy pult mögött álljunk végig 8-10 órát. És még sok más civilizált mozgásra sem. Ezek mind-mind kényszermozgás-programokat hoznak létre, módosítva az öröklött, vagy gyerekként tanult programokat. Természetesen maguk az öröklött programok sem optimálisak, hiszen vannak ugye már fiatalon tehetséges, jó mozgású egyének, és vannak akik kevésbé. Nos, ha az előzőkből azt a fontos tételt sikerült leszűrnünk, hogy alapmozgásaink bármikor és akárhány évesen, helytelen tevékenységekkel el- (vagy tovább) ronthatók, akkor eljutottunk oda, hogy az alapmozgás bármikor megváltoztatható. Ha megváltoztatható, akkor viszont akár javítani is lehet. Felmerül persze, ha valaminek az elrontásán hosszú éveken át munkálkodtunk, a javítása sem lehet túl egyszerű. Igaz, viszont az elrontásban nem “segített” szakember, ezért is tartott sokáig. A javítás majd rövidebb lesz. Mert lássuk be, modern kifejezéssel élve: ez mind-mind csak szoftver. A testünk, csontozatunk, izmaink rendben vannak, csak az őket vezérlő programok hibásak. Attól lassú, attól fáj, attól merev egy testrész, mert a vezérlése hibás. Informatikában jártasaknak: vagy újra kell installálni, vagy upgrade-elni kell bizonyos részeket. Még akkor is belátható időn belül kijavítható egy-egy hibás rész, ha 10, 20, 30 éven keresztül rossz volt, vagy akár azóta fáj. Ha be tudnánk tölteni a programot, másodpercek kellenének csak hozzá. Igy azért hónapokba telhet, mert a test aránylag lassan tanul. De mi az a pár hónap, egy ekkora nyereségért cserébe? A koordinációs edzés tehát arra szolgál, hogy a legalapabb alapmozgásainkat cserélje le, olyanokra, amitől egyszer csak “tehetségünk” lesz az összetettebb mozgásokhoz. Ezt egyébként fejben kell elfogadni, illetve ott nehéz elfogadni. Hogy vannak elképzeléseink a saját testünkről, de ezek hibásak. Hogy vannak izmaink, amiket nem úgy, nem arra használunk ahogy vagy amire kellene. Hogy nem tudunk helyesen, gazdaságosan járni, mozogni, egyensúlyozni. Nem ott a baj hogy nem tudunk megtanulni egy rúgást. Ez csak következmény. Ott a baj hogy például, bár azt hisszük jól tartjuk hozzá a gerincünket, ám valójában nem. Rosszul állunk a tartó lábunkon. Már az első milliméteren rossz irányba mozdul a medencénk, és utána már nem lesz belőle sose ugyanaz, hiába próbáljuk a rúgás későbbi fázisában korrigálni. Már az elején elronjuk az egyensúlyunkat, mert a lábboltozatunk nem tart meg eléggé. Sok-sok ilyen jelentéktelennek tűnő hiba van. Egyénenként általában csak néhány, de ezek is épp elegek ahhoz hogy valaki egy középszerű szinten megragadjon. A koordinációs edzés gyakorlatai az sstyle sportági mozgásaiban, a bemelegítésben, erősítésben , a küzdősportos rávezető mozgásokban el vannak rejtve, illetve egy-egy jellegzetes vagy egyénre jellemző hibát külön, egyénileg is gyakorlunk. Ezek a hibák általában nem hosszú idő alatt, vérrel és verejtékkel javulnak, hanem a megértés és helyes végrehajtás pillanatában hirtelen rövid, majd egyre hosszabb időkre valószinűtlenül könnyűvé válik a mozgás. Hirtelen nagy erőt tudunk kifejteni olyan mozgásban amiben sose hittük volna, vagy hajlékonyságunk az adott irányban ugrásszerűen megnő. Ilyenkor sikerült elkapnunk a (egy) helyes mozgásprogramot. Ezt ugyan sok ismétléssel és odafigyeléssel rögzíteni kell még, de a megoldás már megvan. Kezdhetjük javítani a következő hibánkat. Nagyjából egy-másfél év alatt szinte hihetetlen változások tudnak igy bekövetkezni.

Copyright 2015 SSTYLE Csapat