Az irányzat alapjait a 90-es évek elején raktuk le edzőtársaimmal. Úgy találtuk, a környékünkön fellelhető küzdőrendszerek (karate, kickbox, különféle kungfu irányzatok stb) sem mozgásanyagukban, sem oktatási metodikájukban nem alkalmasak arra, hogy a teljesen más szabályszerűségek szerinti utcai, szórakozóhelyi konfliktusokban helytálljanak. Nekünk egy gyorsan tanulható, hatékony, szokatlan (ezáltal is eredményes) harci rendszerre volt szükségünk.

Az induló freestyle irányzatban, következetes gondolkodásom miatt, rám hárult a fejlesztés és rendszerezés. A fő kutatási terület az utcai és szórakozóhelyi konfliktusok voltak, melyeket nagy részletességgel dolgoztam fel. Az utcai bunyó rövid, ezért a harcosok csak a legjobb, begyakorolt technikáikat használják: ebből lehet igazán tanulni. A műholdas korszak beköszöntével a profi küzdősport mérkőzéseket is tanulmányozhattuk, illetve rendszeresen látogattuk mások edzéseit, versenyeit. Az így kialakult küzdelmi szemlélet annyira idő- és helytállónak bizonyult, hogy azóta sem kellett változtatni rajta, legfeljebb itt-ott kiegészíteni.

Nagy megelégedésünkre, a freestyle folyamatosan jól szerepelt mind a sportszerű, rivalizáló összecsapásokban, mind a valós konfliktusokban, bár ekkor még nem volt kellően letisztulva, nem volt külön stílusnak nevezhető. Edzésmódszereink eltértek a szokásostól, hiszen a cél is eltért. Idővel nem csak a fejlesztést, hanem az edzésvezetést is én kezdtem végezni.

Számomra az edzésmunka mindig is sok problémát okozott. Kisportolt alkatom ellenére rengeteg fizikai problémával küszködtem, ezt csak részben egyenlítette ki, hogy magához a küzdelemhez nagy tehetségem volt. Végül egy, a honvédségnél elszenvedett, komolynak tűnő sérülés adta meg azt a lökést, hogy igyekezzem megtalálni mind a magam, mind mások (a hasonlók) számára a megoldást.

A 2000-es évek elejétől újra én vezettem az edzéseket, bár a balesetből adódó fizikai korlátaim még akadályoztak. A freestyle fejlesztése mellett ezért a fent említett mozgás-egészség kutatás is nagy erőkkkel folyt. Jó 10-12 évbe telt, de végül összeállt egy teljesen újszerű mozgáskoordinációs, mozgástámogató rendszer, a SIM. Erőmet, hajlékonyságomat, sérülési hajlamaimat mind-mind rendbe tette, és a freestyle mozgásai is, immár tudományosan, megkapták végső, tökéletesített formájukat. Ez az új rendszer -irányzat- lett az sstyle. A freestyle küzdelmi alapelveit megtartotta, de már egységes, jellegzetes mozgási alapokon áll.

A sportoktatói tanfolyam elvégzése után, egy ideig a SIM-et külön is oktattam. Sok olyan harcművészetet, küzdősportot űző emberen tudtam segíteni, akiknek mozgásbeli, koordinációs, hajlékonysági vagy erőkifejtési nehézségeik voltak, saját irányzatuk mozgásanyagán belül.

Az sstyle 2013 óta fut töretlenül a megújult edzésrendszerben. A nemzeti oldalról összehozott induló csapattal Szentendrén kezdtünk, majd 2017-ben átköltöztünk jelenlegi helyünkre, Óbudára.