SSTYLE - UTCAI HARC - Küzdősport - Önvédelem
A stílus történetéről és magamról A már kezdetektől szabadstílusnak nevezett irányzat alapjait a 90-es évek elején raktuk le edzőtársaimmal. Úgy találtuk, a környékünkön fellelhető küzdőrendszerek (karate, kickbox, különféle kungfu irányzatok stb) sem mozgásanyagukban, sem oktatási metodikájukban nem alkalmasak arra, hogy az utcai, szórakozóhelyi konfliktusokban helytálljanak. Céljaink világosak voltak: gyorsan tanulható, hatékony, független (ezáltal szokatlan) harci rendszerre volna szükség. Csak épp nem tudtuk, hogyan fogjunk hozzá, nem valami átlagos, közepes rendszert akartunk létrehozni, hanem valami mindennél jobbat (az a fiatalos lendület ! ). Mindenki eljárt persze valamilyen edzésre és cserélgettük tapasztalatainkat, de hamar kiderült hogy ez az út nem igazán járható.
Úgy döntöttünk, saját edzésekre és rendszerre van szükség. Magától adódott a szabadstílus, angolosan freestyle név. Akkoriban több ilyen önképző társaság is volt itt a Dunakanyarban, természetesen mind rivalizált a többivel. Volt néhány emlékezetes összecsapásunk velük, és ezek mind azt mutatták hogy jó úton járunk. Következetes gondolkodásom miatt rám hárult a fejlesztés és rendszerezés. Eleinte ez elég vegyes tevékenység volt. Először is mások edzéseit látogattam, hogy nehogy lemaradjak valamilyen elméleti lehetőségről. A kedvencem azonban az utcai és szórakozóhelyi konfliktusok voltak, rengeteget néztem végig belőlük, az elmaradhatalan jegyzetfüzetemmel együtt, ami persze maga is konfliktusok forrása volt. A műholdas korszak beköszöntével rengeteg küzdősport mérkőzést is tanulmányozhattam. Évek alatt végül kialakult bennem egy általános kép, és ez annyira helytállónak bizonyult, hogy azóta sem kellett változtatnom rajta, legfeljebb kiegészíteni. Az edzésmunka azonban nem ment valami fényesen. Kisportolt alkatom ellenére rengeteg fizikai problémával küszködtem, ezért, bár magához a küzdelemhez tehetségem volt, az edzéseken rendre hátrányokat szenvedtem. Az elméleti munka viszont jól ment, rám hárult az a feladat hogy a nem elég hatékony megoldások helyébe újakat keressek, vagy társaim ötleteit teszteljem.
Amikor már külsősöket is fogadtunk edzéseinken (többek közt a szentendrei katonai főiskola hallgatóit), az edzésvezetést is én végeztem. Ennek a korszaknak a katonai szolgálat vetett véget (tanulmányaim miatt későn, 24 évesen vonultam be). Mire leszereltem, a csapat szétesett, én pedig egy, a seregben elszenvedett baleset miatt tétlenségre lettem kárhoztatva. Helyesebb azonban a kifejezés, hogy új irányt adott. Mindig is érdekelt mitől vagyok sérülékenyebb, gyengébb mint mások (kisportolt testem dacára), de kérdéseimre sosem kaptam válaszokat. Mint kiderült, igazából a kérdést sem értették a szakértők. Új utakon kellett járnom. Már az edzésvezetés során is komolyan vettem az anatómiát és biomechanikát, sejtettem hogy valahol itt van a kutya elásva. Most még jobban beleástam magam. A különböző internetes harcművészeti fórumokon is jelen voltam, sszasza néven sokan ismerhetnek, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem innen is, bár egy életre meggyűlöltem a fórumok névtelen, egyéni felelősség nélkül vagdalkozó világát. Időnként edzéseket is vezettem, de a balesetből adódó fizikai korlátaim miatt nem voltam kellően motivált. (Maximalista vagyok, és a személyes példamutatás sokat jelent számomra). A robbanásszerű küzdősport-dömping hatása alatt ekkoriban (2000-es évek eleje) úgy gondoltam, a freestyle, mely időközben az sstyle nevet vette fel, már elavult. Mozgásanyagát azonban gyakoroltam tovább, dolgoztam egészségemen, és rengeteg tanulás, kísérletezés, fáradság, idő, pénz után kifejlesztettem azt a rendszert, mely ma mozgáskoordinációs edzés néven az sstyle része, és gyakorlatilag minden kérdésemre választ és megoldást kaptam általa. 2008-ban, amikor tudásom már magam szerint is elfogadható szinten állt, a sporttörvény értelmében elvégeztem a sportoktatói tanfolyamot (rekreációs szakon), hogy hivatalosan edzéseket, foglalkozásokat vezethessek. Sok olyan harcművészetet, küzdősportot űző emberen tudtam segíteni, akiknek mozgásbeli, koordinációs, hajlékonysági vagy erőkifejtési nehézségeik voltak, saját irányzatuk mozgásanyagán belül. Ezeken az oktatásokon többször előkerültek az sstyle elemei, és a kezdeti bizalmatlanság vagy meglepetés után mindig osztatlan sikert arattak. El kellett gondolkoznom. Az sstyle-t legalább négyszer hagytam abba “véglegesen” kb. 10 év alatt, különböző okokból, mégis mindig és mindig visszatért valahogy. Végül úgy döntöttem, újra feldolgozom az irányzatot, és úgy találtam, eredeti koncepciója és mozgásanyaga még mindig idő- és helytálló, és betölt egy űrt a mai rendszerek közt. Ezt a nézetet ismerőseim is osztották, és hétvégenként néhány fős, hobbiszintű edzésekbe kezdtünk. Kétségtelen, hogy a 90-es évek óta lecserélődött az emberanyag és főleg a hozzáállás, de úgy tűnt, az önvédelmi, utcai harcos rendszerekre nagyobb szükség van mint valaha. Az edzéshez az utolsó lökést egy népszerű nemzeti honlapon olvasott cikkek adták meg. Amikor 2013-ban kedvező feltételek mellett számomra is hirdetési felületet biztosítottak, sikerült összehozni egy lelkes induló csapatot, akikkel a már átdolgozott sstyle edzésmódszereit lefektettük, és beindítottuk az azóta is tartó szentendrei edzést. Érdekességek az sstyle történetéből Technikai dolgok Sstyle edzésen elhangzik időnként, hogy “ez nem ér”. Utcai harcos rendszernél ez legalábbis megmosolyogtató. Valójban ez egy régi szállóige, története van. A freestyle korszakban, az egyik rivális csoport vezetőjével volt egy kis összezördülésünk. Ők egy agressziv hozzáállású, mai napig elterjedt kung-fu irányzatból alakították ki a maguk utcai harcos rendszerét, és tökélyre fejlesztették az akkoriban ott dívó minden más rendszert lesajnáló hozzáállást is. Az illető tehát kifejtette tömör és velős véleményét a freestyleról, anélkül természetesen, hogy valaha is látott volna közülünk bárkit küzdeni. Mint súlycsoportjabeli, én álltam ki ellene. Az első két ütést, majd úgy emlékszem, egy testrúgást is rögtön benyelt, udvariasan kivártam míg összeszedi magát. Aztán csinált valami egész értékelhető ütést, ami elől le kellett hajolnom, azaz belépni a kéz alá. Pont jól kijött, két kézzel kihúztam mindkét lábát, jó nagyot puffant a hátán. Na erre kaptuk meg, hogy " Ez nem ér! ". Ilyen, utcai harcoshoz méltatlan hozzáállást tapasztalva természetesen szóváltásba és botrányba fulladt az esemény, és végül nem is folytatódott a küzdelem. Emlékezetes eset volt (talán '93-ban történt), amikor edzőtársaim azzal a hírrel fogadtak, hogy a tévében volt thaibox, és egy Kató Mihály nevű srác combrúgásokkal kivégzett egy nálánál kétszer nagyobb oroszt. Nosza, hetekig csak a combos volt terítéken, mindenféle típust kitaláltunk és végig is próbáltunk, kék-zöld volt mindenki. Mivel thaibox nem volt a közelben, nem tudtuk megnézni, hogyan rúgják. Persze nem így rúgják, mondjuk úgy hogy szerencsére, mert később az sstyle egy egész rúgáscsaládjának lett az alapja ez a kitűnő technika. Ha akkor ott látjuk a thaiboxos változatot, talán sosem jött volna ez létre. Egyszer egy szórakozóhely előtti jeges lépcsőn egyik ismerősöm úgy ütötte le az ellenfelét, hogy egy lábon állva se meg nem csúszott, se a teste nem mozdult (szinte nem is jelezte az ütést), mégis nagy erőt tudott kifejteni. Későbbi érdeklődésemre semmit nem tudott mondani, neki ez természetes mozgás volt, láthatólag nem volt vele tisztában mit is csinált. Nekem mint műszaki embernek, a HSN löveg, hatás-ellenhatás jutott eszembe róla. Ma kiegyenlítéses technikának hívjuk, szintén egész technikacsalád épült rá. Kissé speciális, főleg csúszós talajra és hátramozgás közbeni nagy erőkifejtésre való. Az MMA és a brazil jujitsu emelkedésének időszakában a neten és a mi köreinkben is nagy elmélkedés folyt, az utcai harcban van-e szükség mély földharc ismeretekre. Számomra különösen nehéz az ügy, mert régen szerettem. Az összevissza talajviszonyok, de különösen a több ellenfél elleni harc koncepciója miatt azonban magam sem támogatom. Az alapjaira azonban feltétlenül szükség van. Szóval ez még egy lezáratlan ügy. Meglepőnek tűnhet, de az eredeti freestyleban nem volt könyök. Egyszerűen túl brutálisnak találták akkoriban, és hiába álltam ki mellette, rendre leszavaztak. A Tasnádi-féle utcai harcos versenyek is ellenem szóltak, kaptam is eleget hogy "látod ott sincs". (Érdekes, de az ellen meg senkinek nem volt kifogása hogy pusztakezes, max. seikenvédős küzdelmeink voltak, elvétve volt csak kesztyű.) A könyököt csak jóval később sikerült rendesen kidolgoznunk, amikor már találtam rá edzőtársakat. Ma meg már mindenkinek természetes, a teljesen újoncoknak is. Sokat változott a világ. Archív
Az egyik noteszem, az egyetlen amit valamiért tollal irtam, a mai napig megvan. (A ceruza télen is fogott a hidegben :-) , viszont idővel elmosódott sajnos) Érdekes időnként belenézni, hogy jé, ezt már akkor is tudtam? Persze nem, mert más meglátni, megérteni és tudni is valamit. De azért jó meglátásaim voltak :-)
Jóval nagyobb és tulajdonképp nem is teljesen feldolgozott a 2008-2012 éves átdolgozás anyaga. Nagyrészt mozgáskoordinációs edzés, az sstyle alapjaiban nem sok módosítanivaló volt. Vagy 15 lap mikrobetű, 2-3 oszlop, persze kétoldalas....

Szabó Tamás 2015

Copyright 2015 SSTYLE Csapat