Ez a cikk(sorozat), mint az sstyle körül általában minden, az újszerű megközelítés miatt nehéz és összetett téma. Aki az Sstyle-sztori-t olvasta , nagyjából sejtheti, hogy mi következik. Olyan, különféle izom és ízületi fájdalmakról lesz szó, amelyek általában újra és újra kijönnek az emberen, látszólag az edzéstől.

A fájdalom nem azért van hogy megtanuljuk elviselni, meg elmondhassuk, hogy milyen jól viseljük. A sportban az ember fejlődni szeretne, márpedig ebben a fájdalom akadályozza.

Nézzük, mi a ma megszokott, bevett eljárás. Fáj valami? Pihenés. Ha nem javul, gyógyszer, kenőcs. Ha ez sem? Az orvos hümmög, elutal ide, oda, ott is csak hümmögnek, meg azt mondják, hogy ne terhelje. Mit tehet a delikvens? Jobb esetben marad számára valami alacsony szintű edzegetés, rosszabb esetben a sport abbahagyása.

Ez így számomra elfogadhatatlan.

--------------------------------------- Figyelem ! ----------------------------------------------------------

A fájdalmaknak pontos, jól meghatározható oka van. Éspedig az, hogy a tartásunk vagy mozgásunk nem pontos, nem jól használjuk a tagjainkat, nem úgy mozgunk, ahogy ízületeinknek egészséges. Ettől fájdul meg itt, vagy ott. Minden esetben ez az ok. Nincs kivétel.

Nem azért fáj valamink, mert meghúzódott. Nem azért fáj mert begyulladt. Ezek már következmények. A szög nem azért nem megy be a fába, mert elgörbült. Azért nem megy be, mert nem pontosan ütöttünk rá. És ezért el is görbült, mert hibás terhelésre nincs méretezve. Izületeinkkel, izmainkkal pontosan ugyanez történik.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A kiindulási pont

A test a mozgások végrehajtásához úgynevezett mozgásprogramokat használ. Ezeket -a természet törvénye szerint- részben örökli, részben kellő számú ismétlés és próbálkozás után, a mozgás minőségétől némileg függetlenül tanulja meg és tárolja. A „rossz tanulók” a természetben hamar áldozatul esnek vagy éhen halnak. Az ember társadalmilag ezen már túllépett, tehát a nem optimális mozgásprogramok velünk élnek. Izületeink a nem optimális programok miatt fájdulnak meg, valamilyen túlterhelődés miatt. E programok csak pontos, precíz, kellő ismétlésszámú mozgással, gyakorlással cserélhetők le, mert a test nehezen adja magát, ha egy funkcióra már van egy létező programja, még ha az rossz is.

Értem én, hogy könnyebb gyógyszert kapkodni, félmegoldásokat csinálni, aztán sajnálkozva széttárni a kezünket, vagy az orvosra hárítani a felelősséget. Ehhez nem kell gondolkozni, próbálkozni, új szemléletet tanulni. Ezt szoktuk meg, és ez így kényelmes. Én pont ezen szeretnék változtatni.

Ez a cikk(sorozat) még csak figyelemfelkeltő jellegű, nem vállalkozik a teljeskörű, pontos leírásra. Ismerőseim, barátaim, edzőtársaim körében látom, hogy ez a szemlélet még újszerű ahhoz, hogy maradéktalanul el tudják fogadni. Mint minden új dolognál, a tények, eredmények, vagy akár a személyes tapasztalatok keveset számítanak: az emberi felfogás ilyen. Először sok helyről, sokszor kell hallani, hogy a tudat egyáltalán befogadja mint lehetőséget. Ez a cikk most ennek a fázisnak a része, akárcsak a hozzá szervesen kapcsolódó Hajlékonyság cikksorozat, vagy akár az Sstyle-sztori idevágó részei. Értsük meg!

A full-kontakt sportok, ahogyan az sstyle is, egyre fokozódó, intenzív terheléssel járnak. Az ember nagyot akar ütni, rúgni, erősen akar mozgatni, dobni. Ennek ez a rendje. A nagy terhelést azonban, pontatlan mozgás mellett nem bírják az ízületek, izmok, szalagok. Még full-kontakt sem kell. Mozogjon az ember közepes terheléssel, rosszul, sokat. Ennyi is épp elég, hogy beüssön a fájdalom.

Ez természetes. Az igazi tehetséget kivéve, az intenzív edzés vagy a hosszan tartó mozgás előbb-utóbb mindenkinél ki fog hozni valamit, ami fájni fog. Ez jó. Jelzi hogy valamit rosszul csinálunk, és aránylag pontos jelzést is ad arról, hogy mit. Nekünk az a dolgunk, hogy módosítsunk ezen.

A megfelelő mozgás maga a “gyógyszer”. Nézzük csak meg azokat a helyeket, ahol van pénz a küzdősportra, például az UFC-t! A versenyzőket rendszeresen gyógytornászok, mozgásterapeuták felügyelik. Nagyon nem véletlen. A mozgás okozta fájdalom nem elsősorban orvosi kérdés. Ha tört, ficamodott, megrándult, az igen. Az összes többi általában mozgásjavítási, változtatási feladat. A “gyógyítás” stratégiája

Ha kell, hát kell...

Kezdjük onnan, hogy már fáj valami! Nos, ha egy izom, ízület be van gyulladva, nem kezdhetjük meg azonnal a mozgásjavítást. A gyulladást gyógyszerrel, placebóval, ráolvasással, bánom is én mivel, de le kell nyomni előbb. Ebben általában az orvos tud segíteni. Ezután jöhet csak a mozgás. Ugyanis, ha fáj valami, testünk ennek elkerülésére, a helyes mozgásprogram helyett valami más, kitérő mozgást csinálna és tanulna meg. Ez később, nagyobb terhelés esetén megintcsak fájdalmas helyzetet teremtene.

Ha a fájdalom már elmúlt, jöhet a helyes mozgás megtanulása. Sok esetben ez csak abból áll, hogy másképp, más pályán, más időzítéssel kell mozgatni a tagjainkat, vagy épp más tartást kell felvennünk hozzá. Edzzünk pontosabban, mint eddig! Próbálkozzunk, módosítsunk a mozgásainkon, figyeljünk fel minden apró jelre. Ha egy mozgás könnyedebb és mégis erősebb, hajlékonyabb mint az előző, akkor nagy valószinűséggel az a helyes. Van, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert egyes ízületeink olyan “kötöttek”, bizonyos izmaink úgy “meg vannak rövidülve”, hogy a helyes mozgást nem tudjuk végrehajtani. Ilyenkor ne szégyelljünk felkeresni szakembert, mozgásterapeutát, gyógytornászt. Nálunk jó a helyzet, az sstyle-ba edzésanyag szintjén van beépítve ez a tudomány, elég az edzőhöz fordulni. Állítom, hogy ennek máshol is így kellene lennie.

A legnehezebb, ugyanakkor leglátványosabb eredményt hozó eset az, amikor valakinek a gerinc, medence vagy lapockatartásán és mozgásán kell változtatni. Ez már egyéni dolog, ezért a közös edzésanyagba nem illeszthető. Sstyle-on azért ennek egyes részeivel is megismerkedünk. A civilizált életforma ugyanis mindenkit elront kissé, vagyis mostanában inkább jobban. Azaz, ezek a jelenségek valamilyen szinten mindenkinél jelen vannak, és egy adott ponton akadályozó tényezővé lépnek elő. Ilyenkor jó, ha az ember időben felismeri magán, vagy edzőtársán az ilyesmit. Embertípusok

Mielőtt a konkrét eseteket megnéznénk, essen szó az ember izomzatáról is. Másra kell ugyanis figyelnie annak, aki laza izomzatú, feszes, vagy épp kevert izomzatú.

A laza izomzatú ember hajlékony, könnyed mozgású, ezért küzdősportra látszólag ideális. Sajnos nem így van. A laza ember ugyan jól meg tudja csinálni a sportági mozgásanyagot, ám a laza izomzat nem tudja eléggé megtartani az ízületeit, ezért a terhelés egy része a szalagokra hárul. Az a tapasztalat, hogy ez nemigen szokott fájni, de aztán jönnek a bajok. A nagy terhelésnek kitett ízületek, mint a boka, térd, csukló “kotyogóssá”, instabillá válik. Az ízület nem terhelhető tovább, az erő fejlődése megáll. Az ízületek hajlamosak szétugrani, ficamodni is. Egyes irányzatok gyakorlói különösen nevezetesek erről, és csak részben az irányzat hibája, mert egyszerűen a mozgástípus és a szabályrendszer vonzza be oda a laza izomzatú egyéneket.

A laza izomzatú egyén tehát könnyen, előjelek nélkül sérül. Mire valami erősebb jelzést tapasztal, addigra már kész a baj. Ekkor már aránylag meg lett gyűrve az ízület, rosszabb esetben már részlegesen sérült is valami szalag. A laza izomzatú ember ezért erősen vigyázzon, már korán figyeljen fel minden jelre, mert mire a vészjelzés jön, már késő lehet. Valamint, igyekezzen minél pontosabban csinálni az erősítő gyakorlatokat, hogy izmai teljesen átvegyék a kontrollt az ízületek felett.

A feszes izomzatú egyén, a fentiek alapján kevésbé sérül, illetve csak nagyobb erőshatásokra. Hajlékonysága viszont alacsony, ami a sportban hátrány. Ezért persze nagyon próbálkozik, nyújtással, mozgásokkal, és a szélső ízületi helyzeteket hajlamos lehet túlterhelni. Általában ezt fájdalommal jelzi a szervezet, úgyhogy nagy baj nemigen történne. A mai sportban azonban a fájdalom legyőzésének nagy renoméja és divatja van, úgyhogy akár nagyobb baj is történhet, ha a jelzésekre nem reagál időben és kellőképpen.

A civilizált ember alaptípusa, a kevert izomzatú egyén, vegyesen épül fel laza és feszes, olykor egészen merev részekből. Nézzünk néhány példát. Ha valaki alapvetően laza lenne, de a sok ülőmunka miatt a dereka, háta, nyaka feszes, akkor ő feszesnek érzi magát. Igen ám, de a térde, bokája jó eséllyel laza marad, vagyis pongyolán fogalmazva, míg felülre lazítania, addig az ízületeit erősítenie kéne. Ezt nagyon kevesen ismerik fel, és könnyen meg is sérülnek emiatt. Van aztán a feszes ember, aki mondjuk elkezd nyújtani, és ettől itt-ott laza izomzatú lesz, máshol meg nem. Megszokta hogy eddig terhelhette az ízületeit, legfeljebb fájt. De ami most laza lett, az nem jelez. Pontosabban, amikor jelez, akkor már nem az izom fáj mint eddig, hanem a szalagok, vagyis már baj van. Ezt nagyon könnyű túlterhelni.Egészen kevert esetek is lehetnek, szinte ízületenként más és más feszességgel. Nagyon egyénfüggő a dolog. Összefoglalás

A fentiek alapján, a sérülések, fájdalmak elkerülésére, talán az a legnehezebb dolog, hogy meg kell győzni az embereket, hogy pontosan mozogjanak, lazítsanak és erősítsenek egyszerre. A feszes izomzat a tényleges sérülésektől általában megvéd, de a hajlékonyságot korlátozza, ennek pedig a sportági mozgás látja kárát. A laza izomzat veszélyei, mint láttuk, magukért beszélnek. A feladat az lenne, hogy mindenki ismerje fel, melyik testtája milyen jellemzőkkel bír, és találja meg az optimumot hozzá a pontos mozgás, erősítés és hajlékonyság-fejlesztés területein belül.